Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 30 találat lapozás: 1-30
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Zsigmond László

1990. március 7.

Sepsiszentgyörgyön márc. 7-én alakult meg a Vatra Romaneasca helyi szervezete. A gyűlés a gyulafehérvári találkozó hangfelvételének lejátszásával kezdődött. A Háromszék tudósítója, Zsigmond László magnóra vette az elhangzottakat. Igazoltatták, megmutatta a Háromszék megbízólevelét, ennek ellenére el kellett hagynia a helyszínt. /Zsigmond László: Elsősorban állampolgárként. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

1990. április 4.

Márc. 17-18-án Marosvásárhelyen megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /MISZSZ/ első kongresszusát. Kijelölték a MISZSZ 15 tagú delegációját az RMDSZ nagyváradi kongresszusára. Márc. 30-a és ápr. 1-je között Csíkszeredában gyűltek össze a MISZSZ, a magyar diákszövetségek és a Vallásos Ifjak Szövetségének küldöttei, hogy az utóbbi két hét eseményei miatt megvitassák feladataikat. A MISZSZ elhatározta, hogy közös listán szerepelnek az RMDSZ-szel. /Birtók József: Egységért a másság jegyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./ A MISZSZ megválasztotta választmányát. A választmány 5 tagú elnökséget választott: Csutak István /Csíkszereda/, Szilágyi Zsolt /Nagyvárad/, Toró Tibor /Temesvár/, Zsigmond László /Sepsiszentgyörgy/, Ábrám Zoltán /Marosvásárhely/. /Birtók József: MISZSZ- kongresszus, Csíkszereda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./

1990. május 29.

A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein- Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

1990. június 22.

Jún. 14-én Bukarestben a bányászegyenruhás rendteremtők megverték Zsigmond László és Szilágyi Zsolt képviselőket. Mindketten megmutatták képviselői igazolványukat, ennek ellenére verni kezdték őket ólomvégű gumicsövekkel. A rendőrök tétlenül nézték, hogy verik őket. A két képviselő a rendőrségen keresett menedéket. A rendőrök elmondták nekik, hogy parancsot kaptak: ne avatkozzanak bele a bányászakcióba. A rendőrök közölték, nyugodtan elmehetnek, de a képviselők ragaszkodtak a rendőri kísérethez. Jól számítottak, mert odakint vártak rájuk a bányászok, tehát szükségük volt védelemre. /Tomcsányi Tibor: Bányászrend. = Valóság (Bukarest), jún. 22./

1990. június 28.

A Romániai Magyar Szó sorra bemutatja az RMDSZ megválasztott képviselőit, akik nyilatkoznak a feladatokról. Zsigmond László /sz. Uzon, 1960 szept. 23./ képviselő Sepsiszentgyörgyön él. A nemzeti kisebbségek jogi és intézményi garanciái csak az általános demokratizálódás esetén biztosítható. Helyi önkormányzati törvény alkotása szükséges, autonómiával rendelkező kisebbségi oktatási rendszert kell megteremteni. /Kik képviselnek minket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

1990. december 27.

A Romániai Magyar Szó fél év után újra felkeresi az RMDSZ szenátorait és képviselőit, ugyanazzal a kérdéssel. Zsigmond László képviselő leszögezte: a parlamenti vizsgálóbizottságok megalakulásának puszta ténye jele az állami intézmények rossz működésének. A határidők állandó eltolása pedig a hatalmi ágak szétválasztásának működésképtelenségére utal. Például: ha igaz, hogy Kovászna és Hargita megyéből elüldöztek volna többszáz románt, akkor az ügyészségnek hivatalból eljárást kellett volna indítania. Akik tehát a vizsgálóbizottságot indítványozták, abból kellett volna kiindulniuk, hogy az igazságszolgáltatás rosszul működik. /AZ RMSZ újra kérdez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

1991. június 1.

Az RMDSZ kongresszusa utáni helyzetet elemezte Ara-Kovács Attila. Az RMDSZ-en belül két alapáramlat alakul ki: a lavírozó politikacsináló alkotják az RMDSZ bukaresti magját. Velük szemben Erdélyben lassan megteremtődik egy új politizáló réteg, nyelveket beszélő, liberális fiatal szakértők személyében. A bukarestiek a fontolva haladók. Programjuk azonban tekintettel a romániai kisebbségellenes közállapotokra - hasonlóképpen utópikusnak látszik, mint az "erdélyi ellenzék" radikalizmusa, állapította meg Ara-Kovács Attila. Az erdélyi fiatalok Szőcs Géza mögé álltak, ő azonban képtelen volt a kolozsvári RMDSZ-központot működő intézménnyé tenni. Ara-Kovács Attila szerint a Szőcs Géza által hangoztatott államalkotó nemzet, társnemzet kategóriái populizmusnál alig többek. A kongresszus után egyértelművé vált, hogy, hogy a mozgalom vezetését kész átvenni egy fiatal és képzett értelmiségi réteg, köztük Kolumbán Gábor, Patrubány Miklós, Szilágyi Zsolt, ifj. Toró Tibor, Zsigmond László. /Ara-Kovács Attila: Az RMDSZ második kongresszusa. Hány lépés előre, hány lépés hátra? = Beszélő, jún. 1./

1992. október 6.

Okt. 6-án közzétették a parlamenti választások végeredményét, okt. 9-én pedig a parlamenti mandátumok elosztását : a képviselőházban a Nemzeti Megmentés Demokrata Frontja kapta a szavazatok 27,72 %-át /117 mandátum/, a Demokratikus Konvenció 20,01 %-ot /82 mandátum/, a Nemzeti Megmentési Front 10,18 %-ot /43 hely/, a Román Nemzeti Egységpárt 7,72 %-ot /30 hely/, az RMDSZ 7,46 %-ot /811 290 szavazattal/ /27 hely/, a Romania Mare Párt 3,90 %-ot /16 hely/ és a Szocialista Munkapárt 3,04 %-ot /12 hely/ nyert el. A szenátusban a Nemzeti Megmentés Demokrata Frontja 28,29 %-ot kapott /49 szenátor/, a Demokratikus Konvenció 20,16 %-ot /34 szenátor/, a Nemzeti Megmentési Front 10,39 %-ot /18 szenátor/, a Román Nemzeti Egységpárt 8,12 %-ot /14 szenátor/, az RMDSZ 7,58 %-ot /831 469 fő/ /12 szenátor/, a Romania Mare Párt 3,85 %-ot /5 szenátor/, a Román Demokrata Agrárpárt 3,31 %-ot /5 szenátor/, a Szocialista Munkapárt pedig a szavazatok 3,19 %-át szerezte meg /5 szenátor/. Az RMDSZ képviselőjelöltjeire 1990. májusában 983 890-en szavaztak, most 172 600-zal kevesebben, az RMDSZ szenátorjelöltjeire pedig 1990-ben 1 094 353-an adták voksukat, most viszont 262 884-gyel kevesebben. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Az 1992. szept. 27-én megválasztott RMDSZ szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m./, Csapó József /Bihar/, Incze Tibor /Fehér/, Verestóy Attila, Hajdú Gábor /Hargita/, Buchwald Péter /Kolozs/, Kozsokár Gábor, Magyar Lajos /Kovászna/, Markó Béka, Frunda György /Maros/, Szabó Károly /Szatmár/, Béres Dénes /Szilágy/, RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad/, Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin /Bihar/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Madaras Lázár /Brassó/, Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István /Hargita/, Takács Csaba /Hunyad/, Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő /Kolozs/, Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos /Kovászna/, Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás, Németh János /Maros/, Mazalik József /Máramaros/, Varga Attila, Pécsi Ferenc /Szatmár/, Vida Gyula /Szilágy/, Bárányi Ferenc /Temes/. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

1993. május 26.

A parlamentben Buchwald Péter szenátor megkérdezte a román kormány főtitkárát, kivizsgáltatja-e Funar kolozsvári polgármester korrupciós ügyeit. /Buchwald Péter szenátor parlamenti interpellációja. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./ Az ülésen Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke védelmébe vette Funart és felszólította az igazságügyi minisztériumot, hogy sürgősen vizsgálja az RMDSZ állam- és alkotmányellenes akcióit, és helyezze törvényen kívül a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetét, Frunda György szenátort pedig vessék börtönbe /azért, mert Strasbourgban a román hatalom álláspontjától eltérő válaszokat adott/. A szenátusi felszólalások előtt Iliescu elnök "románellenes lobbizással" vádolta meg az ellenzéki pártok Strasbourgban járt képviselőit. /Mag Péter, Bukarest: Támadások az RMDSZ ellen. = Népszabadság, máj. 26./ Zsigmond László képviselő pedig Vacaroiu kormányfőhöz intézett interpellációjában Rimnicu Vilcea helyi lapjában megjelent cigányellenes kirohanásról szólt. A román főügyész erről úgy vélekedett, hogy az nem meríti ki a faji pogromra való uszítást. "Mindez megerősíti a gyanút és félelmet, hogy a román hatóságok nem nyújtanak védelmet a kisebbségeknek a pogromok és üldözések ellen." - szögezte le Zsigmond László. /Bogdán Tibor: Az RMDSZ feloszlatását kérték a román felsőházban. = Magyar Hírlap, máj. 26./

1993. szeptember 29.

Szept. 29-én frakcióvezető választást tartott az RMDSZ képviselőházi csoportja, Tokay György lett az elnök, Bárányi Ferenc és Borbély László az alelnökök. A frakció kilenc tagja /András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila és Zsigmond László/ kivonult az ülésről és nyilatkozatban tiltakozott a döntés ellen, hozzátéve, hogy tudomásul veszik a többség akaratát, de emlékeztettek az SZKT szeptemberi állásfoglalására: a Neptun-üggyel kapcsolatban Tokay György és Borbély László képviselők politikai hibát követtek el. A szenátusi RMDSZ-csoportban korábban volt már választás, melynek eredményeként Verestóy Attila lett az elnök és Kozsokár Gábor az alelnök. /Mózes Edith: Kivonulás a frakcióvezető-választásról. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./

1993. október 13.

Marosvásárhelyre érkezett a parlament emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága, hogy tájékozódjék a Hadréven történtekről. Az öttagú bizottságnak magyar tagja is van, Zsigmond László képviselő. A bizottság az etnikumközi kapcsolatokat fogja vizsgálni a megyében, továbbá azt, hogyan lehet a jövőben megelőzni ezeket a konfliktusokat. /(mózes): Parlamenti bizottság érkezett Maros megyébe. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./ Hadrévi cigányellenes lincselésről: szept. 20-i jegyzet.

1993. november 10.

Képviselőházi bizottság felkereste Hadrévet, ahol szept. 20-án cigányellenes pogrom volt. Zsigmond László RMDSZ-képviselő, a bizottság tagja nem írta alá a jegyzőkönyvet, mert nem értett egyet annak cigányellenes szellemével. Eddig 23 cigányellenes pogrom történt az autóbbi időben Romániában, ezekben 12 roma vesztette életét és 400 házat gyújtottak fel, tettek tönkre. Florin Negoita kormánypárti képviselő a parlamentben okt. 13-án a cigányok halálbüntetésének bevezetését kérte és konkrét cigányellenes programot sürgetett. Nicolae Gheorghe szociológus, a Romák Országos Szövetségének elnöke figyelmeztetett: folytatódnak a cigányellenes támadások. Több esetet felsorolt a múltból. Karácsonyfalván egy rendőr agyonlőtt egy 21 éves kisgyermekes családapát, Korondon egy rendőr egy tizenkét gyermekes apa életét oltotta ki. Bolintin de Valén a cigányok házainak felgyújtása után egyetlen embert ítéltek el felfüggesztett büntetésre - hét kacsa ellopásáért. /Tófalvi Zoltán: Hadrév ? a cigánykérdés "réve". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 10./

1994. március 4.

Nehézkes a törvénytervezetek, interpellációs szövegek, sok kilónyi papír kezelése, régebbi anyag visszakeresése, számítógépes megoldás segítene, mondta el Zsigmond László, az RMDSZ-frakció képviselőházi titkára. A jelenlegi hatalom igyekszik a számítógépek beszerzését megakadályozni. /Orient Expressz (Bukarest), márc. 4-10./

1994. március 28.

Márc. 25-27-e között az RMDSZ Szabadelvű Köre Csíkszeredában megtartotta első országos programadó gyűlését. Meghívottként jelen volt Horia Rusu, a Liberális Párt`93 ügyvezető elnöke, Törzsök Erika az SZDSZ, Medvigy Endre az MDF képviseletében. Záróközleményük szerint elfogadták szervezeti és működési szabályzatukat. Az elfogadott programelvek között szerepel a szabadelvűség és nemzet, a kollektív jogok, a gazdaságpolitika és önkormányzati politika, továbbá a kulturális önszerveződés stratégiája. Megválasztották a vezetőséget. Elnök: Eckstein Kovács Péter, alelnökök: Zsigmond László, Kolumbán Gábor, Szilágyi Zsolt, Birtalan Ákos és Egyed Péter. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

1994. november 23.

Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/igazgatója nov. 23-án a parlament két házának együttes ülésén ismertette jelentését. A román államot fenyegető egyik "legnagyobb veszélyként" jellemezte a szeparatizmust. "Románia területén egyes szélsőséges csoportosulások" autonómiát sürgetnek. Ezzel összefüggésben csak a "magyar szélsőségeseket" említette. Az SRI egy ideig megfigyelés alatt tartotta Katona Ádámot, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezetőjét és Eva Maria Barki bécsi ügyvédnőt. A román közvéleményt egyértelműen a magyarság ellen hangoló jelentésről az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Verestóy Attila, dr. Csapó József és Szabó Károly szenátor, valamint Zsigmond László képviselő elutasította a romániai magyarságot és az RMDSZ-t megbélyegző vádakat. Az SRI igazgatója visszautasította a négy RMDSZ-es bírálatot. /RMDSZ Tájékoztató 419. sz., nov. 24., Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ Magureanu támadta a Duna Televíziót, meg a magyar akadémiai történelmi kiadványokat. /Új Magyarország, nov. 24./

1994. november 28.

Nov. 28-án Zsigmond László RMDSZ-képviselőt fogadta Gheorghe Tinca védelmi miniszter. A találkozót az tette szükségessé, hogy a legtöbbször megtagadták a magyar hadseregben harcolt veteránok kérvényeinek, ügyeinek intézését. A megbeszélések eredményeképpen a miniszter módosította a rendeletet. /RMDSZ Tájékoztató, 422. sz., nov. 29./

1994. november 29.

Nov. 29-én a Képviselőházban Tokay György, az RMDSZ frakciócsoportjának elnöke visszautasította Virgil Magureanunak, az SRI igazgatójának parlamenti felszólalásában az RMDSZ-képviselőket illető sértő megjegyzéseit. Megengedhetetlen az, hogy Magureanu kétségbe vonta, hogy Zsigmond László képviselő az RMDSZ parlamenti csoportja nevében mondott véleményt az SRI munkájáról. /RMDSZ Tájékoztató, 422. sz., nov. 29./

1995. április 18.

A képviselőház ápr. 18-án ellenszavazat nélkül ratifikálta az ET kisebbségi keretegyezményét, amelyet febr. 1-jén írt alá Románia és Magyarország is Strasbourgban. Az RMDSZ-frakció nevében felszólaló Zsigmond László képviselő kifejtette: az RMDSZ támogatja a dokumentum elfogadását, de ezt minimális követelményrendszernek tekinti. A nemzetiségekkel való bánásmódnak olyannak kell lenni, mint Finnországban, ahol a svédek a lakosságnak csak 6 százalékát teszik ki, mégis a svéd nyelv is hivatalos nyelv, és a svédeknek autonóm tartományuk van abban az országrészben, ahol élnek. Zsigmond László alig tudta befejezni felszólalását, a román képviselők felháborodott közbekiabálásai miatt. Madaras Lázár képviselő ápr. 19-i felszólalásában elmondta, milyen nehéz helyzetben van Brassóban a magyar oktatásügy. Az ipari iskola nem hajlandó magyar nyelvű IX. osztályt indítani, eltávolítják a magyar tanfelügyelőket, leváltották Bartha Juditot, a zajzoni általános iskola igazgatónőjét és a brassói kisegítő iskola igazgatóját, Orbán Gábort. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22-23./

1995. november 8.

Románia bejelentette, hogy 2000-re 200 ezer fővel csökkenti katonai állományát. A beharangozott létszámcsökkentés azonban csak Védelmi Minisztériumra vonatkozik. A Belügyminisztériumhoz tartozó, az 1989-es fordulat után újraalakított csendőrségre mindez nem vonatkozik. Egymás után építenek új kiképzőközpontokat, laktanyákat, melyek számára legtöbbször - a helyhatóságok megkerülésével - a kormány utal ki területet, épületet. Becslések szerint Székelyföldön most több mint kétszer annyi rendőr teljesít szolgálatot, mint Ceausescu rendőrállamában. A csendőrség, a rendőrség elsősorban Székelyföldön terjeszkedik. A Háromszék napilap /Sepsiszentgyörgy/ külön rovatot indított A Székelyföld militarizálása címmel. Legújabban Felsőrákoson adtak száz hektárt egy csendőrzászlóalj részére. Sepsiszentgyörgyön 1991-ben kormányhatározattal létrehoztak egy csendőrzászlóaljat, 1994 augusztusában újabb kormányhatározattal hat és fél hektáros parcellát kaptak, a "földstadion" néven ismert területet egy részét. Ezen a helyen kaszárnyát és a tisztikar részére 200 lakást akarnak építeni. Kézdivásárhelyen /akárcsak Sepsiszentgyörgyön/ utólag értesült arról a polgármester, hogy a városból a kormány 15 hektárt a csendőralakulatnak adott. Csíkszeredába egy csendőrzászlóaljat és egy csendőrképzőt helyeztek, a csendőrségnek adták a Hargita Szállót, erről is csak utólag értesült a polgármester. Székelyudvarhelyre is települt egy csendőrszakasz, jelezték, hogy külön laktanyára tartanak igényt. - Székelyföld nagyvárosainak polgármesterei nem kaptak létszámadatokat a rendőrségtől. Kitérő választ adott az újságíró kérdésére Gheorghe Magureanu ezredes, Kovásza megye rendőrparancsnoka is, de cáfolta, hogy magas lenne a létszámuk. András Imre és Zsigmond László, az RMDSZ Hargita, illetve Kovászna megyei képviselők 1993 márciusa óta több ízben kérték a csendőrök és rendőrök létszámára vonatkozó adatokat a kormánytól, nem kaptak választ. Először Adrian Nastase utasította vissza a választ azzal, hogy a létszámadatokat csak akkor lehetne kiadni, ha az adatok hasznossága indokolt volna. Zsigmond László képviselőnek 1995 februárjában Valer Dorneanu, a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter írásba adta: "a kért adatok nem találhatók meg az illetékes intézmények nyilvántartásaiban." Nem hivatalos források szerint Kovászna megyében a rendőrök száma meghaladja a 800 főt. A tizenkétezres Kovászna városban 1989 előtt 22 rendőr teljesített szolgálatot, ma 65-en vannak, a 7610 lelket számláló Szentegyházán 7-ről 27-re emelkedett a számuk. Kovászna megye lakosságának 78 %-a magyar, a rendőröknek viszont mindössze 14 %-a magyar. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezetője háromszor felszólalt az RMDSZ SZKT-ülésein Udvarhely és környéke katonai megszállása ellen. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 8./

1996. november 8.

A nov. 3-i választásokon az RMDSZ a következő eredményeket érte el: RMDSZ államelnök-jelöltjére leadott szavazatok száma: 761 007, az összes szavazat 6,02 %-a, ezzel Frunda a negyedik lett a jelöltek közül. Az RMDSZ szenátorjelöltjeire leadott szavazatok száma: 836.705 /6,81 %/, a képviselőjelöltjeire leadott szavazatok száma: 812.206 /6,64 %/. Az RMDSZ a szenátusban 11, a képviselőházban 25 mandátumot szerzett. Az RMDSZ szenátorai: Csapó József, Eckstein Kovács Péter, Frunda György, Hajdú Menyhért Gábor, Kozsokár Gábor, Lőrincz Gyula, Markó Béla, Puskás Bálint Zoltán, Seres Dénes, Szabó Károly, Verestóy Attila, képviselői: Antal István, Asztalos Ferenc, Bárányi Ferenc, Becsek-Garda Dezső, Birtalan Ákos, Böndi Gyöngyike, Elek Barna, Kakassy Sándor, Kelemen Attila, Kerekes Károly, Kónya Hamar Sándor, Kovács Csaba Tibor, Márton Árpád Ferenc, Mátis Jenő, Nagy István, Pécsi Ferenc, Ráduly Róbert, Rákóczi Lajos, Székely Ervin, Szilágyi Zsolt, Tamás Sándor, Tokay György, Vajda Ferenc, Varga Attila, Vida Gyula. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 8., 905. sz./ Az 1990-es választás eredménye: A képviselőházban RMDSZ 991 601 szavazat /7,23 %/, a szenátusban: RMDSZ 1 004 353 szavazat, /7,20 %/, A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 27./ A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 29./ 1992. szept. 27-i választás: A képviselőházban: RMDSZ 7,46 % /811 290 szavazat/ - 27 képviselői hely. A szenátusban az RMDSZ 7,58 % /831 469 szavazat/ - 12 szenátor. Az RMDSZ képviselőjelöltjeire 1990. májusában 983 890-en szavaztak, most 172 600-zal kevesebben, az RMDSZ szenátorjelöltjeire pedig 1990-ben 1 094 353-an adták voksukat, most viszont 262 884-gyel kevesebben. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9., Dimineata (Bukarest), 1992. okt. 11./ Az 1992. szept. 27-én megválasztott RMDSZ szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m./, Csapó József /Bihar/, Incze Tibor /Fehér/, Verestóy Attila, Hajdú Gábor /Hargita/, Buchwald Péter /Kolozs/, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos /Kovászna/, Markó Béla, Frunda György /Maros/, Szabó Károly /Szatmár/, Seres Dénes /Szilágy/, RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad/, Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin /Bihar/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Madaras Lázár /Brassó/, Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István /Hargita/, Takács Csaba /Hunyad/, Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő /Kolozs/, Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos /Kovászna/, Borbély László, Kerekes Károly, Elek Barna, Németh János /Maros/, Mazalik József /Máramaros/, Varga Attila, Pécsi Ferenc /Szatmár/, Vida Gyula /Szilágy/, Bárányi Ferenc /Temes/. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9./

2002. március 5.

Zsigmond László nyugdíjas tanító, kisbaconi gazdálkodó fél évszázaddal ezelőtt, 1952-ben került ki Moldvába, a székelykeresztúri tanítóképzőből a lujzikalagori iskolába. Lujzikalagorban három évet tanított, onnét kapott behívót, s 1955-ben már meg is szüntették az iskolát. Ezután következett a bákói magyar tanítóképző magyar tagozatának bezárása is, s ezzel véget vetettek a moldvai magyarság történetében először létesített anyanyelvű iskolák és iskolai tagozatok működésének. Zsigmond László jelezte, felajánlana egy parabolaantennát valamelyik moldvai csángó családnak és szomszédságának. A Háromszék szerkesztősége és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület szívesen közvetít az ügy lebonyolításában. /Sylvester Lajos: Ajándék Csángóföldre. Félszázados hűség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

2003. április 12.

Borbély Zsolt Attila örömmel nyugtázta, hogy Fey László reagált a cikkére, ezzel alkalmat adott bizonyos kérdések ismételt megvilágítására. Ténykérdés, az RMDSZ alapdokumentumaiban s a gyakorlati politizálás szintjén egyaránt jól érzékelhető a pártosodás tendenciája. Ebben a folyamatban Szatmárnémeti mérföldkő volt. (Ezt egyébként olyan balliberális publicisták is megállapították, mint Bányai Péter és Bíró Béla, bírálva a VII. kongresszus antidemokratikus határozatait.) Komolytalan Fey László azon állítása, amely összemossa az RMDSZ vezetősége által folytatott belső tisztogatást egyes megyék - például Kolozs - ellenzéki dominanciájával. Az a kitétel pedig, miszerint Kolozs megyében nincs esélye annak, aki nem a belső ellenzék híve, egyenesen megmosolyogtató. Hiszen Kolozs megye szenátoráról, Eckstein-Kovács Péterről aligha állítható, hogy nem támogatja a Markó féle kurzust. Arról mindketten elfeledkeznek, hogy az RMDSZ "erejét" a román kormánypárttól kölcsönzi arra az időre, amíg a magyar kisebbségi szervezet "demokratikus hitelesítő bélyegére" diplomáciai okokból szükség van az integrációs folyamatban. A Nagy Benedek ügyet az RMDSZ Operatív Tanácsa utalta az Etikai Bizottság elé, és nem Tőkés László (lásd az OT 1995. január 5-én hozott határozatának 5. pontját, RMDSZ Közlöny, 1995. 13. szám). Érdemes végigolvasni azon (ex)képviselők névsorát, akik aláírták a Nagy Benedek irományától elhatárolódó nyilatkozatot: András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Fekete Zsolt, Kerekes Károly, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Németh János, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Vida Gyula, Zsigmond László. A mai önfeladó, a román hatalomnak alájátszó kurzus legfőbb támogatói, a neptuni képviselő-kettős, Tokay György és Borbély László (Frunda György a szenátusi frakciónak volt tagja), továbbá Székely Ervin, Antal István, Márton Árpád nincs közöttük. Minő véletlen. /Borbély Zsolt Attila: Véletlenek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

2005. május 17.

Az EMI, az Egyesült Magyar Ifjúság, Erdélyben pedig az Erdélyi Magyar Ifjak a szabadság törvényeinek tiszteletben tartását követeli. Az Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéken nemet mond a nemzetvesztő politikára, kiáll eszméi mellett és pártoktól független. Az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki megalakulását a Márai-felolvasóesttől számítják, ez volt az első rendezvényük. Most már 20 fölött van a létszámuk. Szerveztek Márai-, Jókai-, Kosztolányi-felolvasóestet és vármakett-kiállítást, levetítették a Trianon-filmet. /Zsigmond László, Sepsiszentgyörgy: Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./

2005. június 21.

A Kárpát-medencében lassan mindennapossá válnak a magyarverések. E jelenség mintegy előrevetíti a magyarságnak szánt sorsot. Szlovákiában milliónál több lelket embertelenül kitoloncoltak nemzeti alapon a Benes-dekrétummal. Eme kegyetlenséget még ma is helyesnek tekinti Szlovákia, az Európai Unió szó nélkül hagyja mindezt. Szerbiában naponta verik a magyarokat. Temerinben viszont a visszaütni merő magyarokat emberéletnyi börtönbüntetésre ítélték, a kettős mérce iskolapéldáját valósítva meg. Az erdélyi magyar politizálás érthetetlenebb. Székelyföld kizsákmányolása az itt élő fiatalokat kivándorlásra kényszeríti. A területi autonómia kérdése érdemben fel sem tevődött, máris elhallgatni, lezárni szeretnék. Ahányszor igazságot szeretnének, megmutatni a sebeket (pl. Trianont), meghurcolás következik. /Zsigmond László, Sepsiszentgyörgy: Elcsépelt magyarverések. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 21./

2005. november 11.

Zsigmond László olvasói levelében jelezte, nagy hatással volt rá Zágoni István Székelyek ítéletidőben című könyve. Annak hatására három éve mozgalmat indított a Székely Hadosztály erdővidéki hőseinek felkutatására s egy baróti emlékmű állítására. Öt középiskola igazgatóságához – Kézdivásárhelytől Barótig – körlevelet küldött, kérve közreműködésüket, majd Erdővidék tizennégy tantestületéhez intézett hasonló tartalmú kérést, hogy kutatnának tanítványaik, valamint a szülők bevonásával a volt székely önkéntesek után, akik Zágoni István és Bíró Tibor hívására önként sorakoztak zászlójuk alá. Egyetlenegy magyar tanár vagy tanító sem érdemesítette válaszra. Ennek ellenére Zsigmond László sok nevet összegyűjtött, a jó szándékú olvasók segítségét kéri. /Zsigmond László, Málnásfürdő: Akikről senki sem emlékezett meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./

2009. december 2.

December elseje nem feltétlenül gyásznap Erdővidéken és Baróton, hiszen a székely nép önszerveződésének példája, a Székely Hadosztály is ezen a napon született meg 1918-ban. A mintegy 649 tiszt és 12 000 honvéd tisztes helytállása a mai nemzedék számára is üzenettel bír – hangzott el december 1-jén a Bardoc-Miklósvárszék Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend és a Magyar Polgári Párt által a református templom előtt tartott megemlékezésen. Egyed István történész 1918 utolsó hónapjainak eseményeit ismertette. Az önvédelem céljából szerveződött a Székely Hadosztály. A Marosvásárhelyen és Kolozsváron Székely különítmény néven megalakult, majd Baróton és Erdővidéken tovább szerveződő hadosztály jelentős szerepet vállalt Kelet-Erdély védelmében, majd a csucsai és partiumi védővonal harcaiban. A Bardoc-Miklósvárszék Egyesület elnöke, ifj. Csiki Béla a Székely Hadosztály emlékét őrző szoborállításról szólt. Elmondta, a Nagybaconi Zsigmond László által kezdeményezett szoborállítás a jelenlegi magyar kormánynál nem talált támogatásra, így Blaskó János képzőművész tízmillió forintba kerülő alkotását még nem sikerült kiönteni. Csiki Béla reméli, hogy a következő évfordulón felavathatják a székely honvédek helytállásának emlékét őrző szobrot. /Hecser László: A Székely Hadosztály hősei előtt tisztelegtek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./

2010. január 9.

Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ
1990
Április 21–22.
– Az RMDSZ I. Kongresszusa az Egységben az erő jelszó jegyében Nagyváradon. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében. Megválasztják az országos elnökség tagjait: Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli Király István tagok. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László.
Május 10.
–Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni, és szavazzanak a visszarendezés ellen.
Május 15.
– Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár nyilatkozatban teszi közzé a választási adatok feldolgozásával kapcsolatos aggályait.
Május 20.
– Parlamenti és elnökválasztások. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A képviselőházban az RMDSZ 991 601 szavazatot (7,23%, 29 mandátum), a szenátusban 1 004 353 szavazatot (7,20%, 9 mandátum) kap.
Május 27.
– Az RMDSZ országos elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben lévő tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest. A rendelet a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezet be az oktatásban (leszögezi, hogy az oktatás minden szinten román nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a magyar nyelvű egyetemi oktatásról stb.).
Június 7.
– Demény Lajos tanügyminiszter-helyettest, marosvásárhelyi útja során, a helyi Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Românească képviselői megakadályozzák abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának.
Június 13–14.
– Bukarestben a rendőrség eltávolítja az Egyetem térről a demokratikus reformok gyorsítását több hete követelő tüntetőket, többszáz személyt őrizetbe vesznek. Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok érkeznek Bukarestbe, a rend helyreállításának ürügyével behatolnak és törnek-zúznak, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat kegyetlenül bántalmaznak.
Június 16.
– Az RMDSZ vezetősége a június 13–15-i bukaresti eseményekkel kapcsolatban tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen.
Június 20.
– Beiktatják a Petre Roman által vezetett új kormányt.
Június 27.
– Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánítja a Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának.
Július 5.
– A helyi közigazgatási törvénytervezet vitája során a képviselőházban heves ellenállásba ütközik az a szakasz, amely lehetővé tenné a határozatok kisebbségi nyelven történő megjelentetését.
Július 9.
– Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Aradon, Kolozsváron és Bukarestben a Vatra Românească szervezésében összejöveteleket tartanak a kisebbségek anyanyelvű oktatása ellen, a román tanulók „hátrányos helyzetbe” kerülése miatt.
Július 20–21.
– Az RMDSZ országos választmánya nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztattak le és ítéltek szabadságvesztére.
Július 30.
– Domokos Géza nyílt levelet intéz Iliescu elnökhöz, amelyben ismételten kéri, hogy a prefektúrák felállításakor vegyék figyelembe a helyi magyar lakosság által beterjesztett javaslatokat
Augusztus 13.
– Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetést szervez a Vatra Românească, amelyen jelszavakat skandálnak késő éjjelig, megfélemlítve a lakosságot.
Szeptember 11.
– Az RMDSZ parlamenti csoportja interpellációban tiltakozik az oktatási miniszter azon telefonutasítása ellen, amely az érvényben lévő törvényben biztosítottak ellenére megfosztja a tanulókat az anyanyelven történő felvételizés jogától.
Szeptember 15.
– Az oktatási minisztérium magyar líceum megnyitását engedélyezte Aradon. Szept. 10-én Gheorghe Gîrbovan megyei prefektus kijelenti, hogy nem engedélyezi a líceum megnyitását. Tokay György képviselő tiltakozásul ülősztrájkba kezd. Sikerül elérnie, hogy szeptember 17-én mégis meginduljon a tanítás.
Október 4.
– A szenátus határozata értelmében a székelyföldi vonatokon rendőrségi és katonai járőrök tartanak ellenőrzést, azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy megvédjék a román utasokat a helybeli lakosok atrocitásaival szemben.
Október 6.
– Engedélyezik az aradi megemlékezést az 1848-1849-es magyar szabadságharc vértanú tábornokaira. Utólag a román kormány a Magyar Külügyminisztérium egy jegyzékére válaszolva úgy értékeli, hogy a rendezvény nemzeti uszításhoz, a román nép érzéseit sértő megnyilatkozásokhoz vezetett.
Október 9.
– Az RMDSZ képviselői tiltakozásul kivonulnak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak román lehet. Végül az RMDSZ által javasolt változatot fogadják el, amelyben a románt román állampolgárságúra cserélik.
November 2.
– Radu Ceontea és Adrian Moţiu (PUNR) szenátor javaslatára a szenátus napirendre tűzi egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik 1989. december 22. után távozásra kényszerültek Hargita és Kovászna megyéből.
December 1.
– A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár közbekiabálással, fütyüléssel keltett hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz. A hangulatkeltésben részt vesz – a televíziós felvételen is láthatóan – Petre Roman miniszterelnök is.
December 2.
– Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a december 1-jei incidens ellen. Követeli, kormányfői minőségével összeegyeztethetetlen magatartásáért Petre Roman megbízatásának visszavonását.
December 5.
– A Nemzeti Megmentési Front (FSN ) frakcióvezetője, Vasile Văcaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követel Sütő András és Tőkés László ellen.
1991.
Február 4.
– A közszolgálati televízió nemzetiségi nyelvű adásidejének csökkentése ellen nyilatkozatban tiltakozik az RMDSZ.
Február 22.
– Domokos Géza RMDSZ-elnök a parlamentben ismerteti a szövetség álláspontját az alkotmánytervezet első cikkelyével kapcsolatban. Kifogásolja azt a meghatározást, hogy Románia „egységes nemzeti állam”. Az RMDSZ és a többi nemzetiség parlamenti csoportja javaslatai az alkotmány tervezetéhez: a hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét, a román állam alapja nem a román nép egysége, hanem a román nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérik (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbségek használhassák anyanyelvüket a közigazgatási szervek előtt.
Május 24–26.
– Marosvásárhelyen megtartják az RMDSZ II. Kongresszusát. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök.
Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T.Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A kongresszus felhívást tesz közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdekösszefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutat rá. Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéznek, kérve a magyar kisebbségpolitika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását.
Június 1.
– A Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendeli, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helységnévtáblákat, és cseréljék ki azokat románra.
Június 12.
– A képviselőház tanügyi bizottságában ismertetik az 1991/521. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező román osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Románia földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is.
Június 25.
– A Kolozs megyei tanfelügyelőség néhány nappal a középiskolai felvételi vizsgák előtt közzéteszi a következő évi beiskolázási tervet. Ezek szerint a Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János líceumokban, ahol 1990-ben visszaállították a magyar nyelvű oktatást, most újból román osztályok indítását tervezik. A kolozsvárihoz hasonló gondjaik vannak a nagyváradi magyaroknak is.
Június 26.
– Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. Szóvá teszik az iskolaügyben kilátásba helyezett újabb korlátozásokat, a földrajz, illetve a történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdését szélsőséges nacionalista erők aggasztó térnyerését, az állambiztonsági törvény tervezetében a szeparatizmus önkényes értelmezésének veszélyét, és azt, hogy a szükségesnél kevesebb magyar nyelvű osztályt terveznek indítani. Felvetik, hogy a nagyarányú tanárhiányt csak a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával lehetne pótolni.
Július 6.
–Kolozsváron alakuló ülését tartja az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa (KOT). Felhívást intéz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet genfi Kisebbségi Konferenciájához, a kisebbségi kérdés egész Európára való érvényességét hangsúlyozva. Ugyancsak felhívással fordulnak a román kormányhoz és pártokhoz, egy interetnikus problémákat tárgyaló kerekasztal létrehozását szorgalmazva.
(Részletek az RMDSZ, eseménynaptárából) Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2013. február 7.

Egy néhai Moldvában tanított tanítónő visszaemlékezései
Oratovszkyné Vass Ibolya 1952-ben, Csíkszeredában végzett a pedagógia szakon. Abban az időben kinevezés útján kerültek el a végzett növendékek a munkahelyekre, és így történt, hogy Vass Ibolya egy számára teljesen ismeretlen környezetbe, Románia Kárpátokon túli részére, egy Bákó megyei községbe, Lujzikalagorba került. Lujzikalagor 5-6 ezer lelket számláló község a megyeszékhelytől, Bákó várostól mintegy 10 km-re délkeletre.
Az akkor 19 éve fiatal lányt az édesanyja kísérte el az ismeretlenbe. Bákó városban a megyei tanfelügyelő, Kardos János kedvesen fogadta, és Lujzikalagorban is jó benyomásokat szerzett mind a polgármesteri hivatalnál, mind pedig az iskolában. Abban az időben külön fiúiskola és külön leányiskola volt a községben, és Ibolya a fiúiskola magyar tagozatára került, ahol 20-nál több fiút irattak be az első osztályba. A lányiskolába került Háromszékről két tanító, nevezetesen Zsigmond László és Dégi Sándor.
Vass Ibolya tanárnőt Gence József családjánál szállásolták el. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a fiatal tanárnő és a Gence-család között, de ugyanilyen szeretetteljes volt a kapcsolat a tanítványokkal és a szülőkkel is. Az 1955-ös iskolai év elején azonban váratlanul megjelent az iskolában a tanácselnök (polgármester), és közölte, hogy megszüntetik a magyar nyelvű oktatást.
A Lujzikalagorban töltött éveire egy 2007-ben megjelent újságcikkben (Európai Idő) így emlékszik vissza a tanárnő:
„Első kinevezésemet Luizi Calugaraba (Bákó megye) kaptam. Mindenesetre ékes és édes anyanyelvemen tanítottam a kedves kicsi csángó magyar gyermekeket, mert ott mindenki magyarul beszélt, ahogy tudtak, de magyarul.
Kedves, tiszteletet megadó emberek között töltöttem két évet. Nagy szeretetben részesültem, mint kezdő pedagógus, ez jóleső érzés volt számomra. De az öröm keveset tartott. 2 év után megszüntették a magyar iskolát."
csangoradio.ro
Erdély.ma,

2013. december 14.

Kós Károly-szobrot avattak Budapesten
Kós Károly elkötelezett, tevékeny helytállása, embersége és magyarsága példaadó minden magyar nemzedék számára – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke az erdélyi építész, író szobrának ünnepélyes avatásán tegnap a magyar főváros XII. kerületében.
Kövér László ünnepi beszédében úgy fogalmazott: Kós Károly az értékteremtő erdélyi magyar hűség egyik legnagyszerűbb jelképe egy olyan században, amikor sokan és sokszor voltak hűtlenek Erdélyhez. Felidézte, hogy az I. világháború, Trianon és Erdély idegen hatalom alá szakadása Kós Károlyt is válaszút elé állította, menni vagy maradni, karrier vagy közösség. Az építész a határok lezárása előtt hazament Erdélybe, az övéi melletti kitartást választotta – mutatott rá, hozzátéve: sorsa a trianoni csapástól megbénult erdélyi magyar világ felélesztésére rendelte. Kövér László idézte az építész, író Kiáltó szó címmel 1921-ben megjelent röpiratát, amelyben az erdélyi magyar megmaradás parancsát hirdette meg. Az Országgyűlés elnöke felidézte a jelenlegi kormány nemzetpolitikai intézkedéseit, és kiemelte: „mi, mai magyarok hiszünk abban, hogy nemzeti összetartozás nélkül nincs nemzeti felemelkedés, és hiszünk abban, hogy minden magyar felelős minden magyarért”. Azért biztosítják európai gyakorlat szerint a magyar állampolgárságot és a szavazati jogot az országhatárokon kívül élő minden magyarnak, mert hisznek abban, hogy nincsen határon inneni és határon túli magyar ügy, csak egyetlen magyar sorsközösség, csak egyetlen magyar ügy van – jelentette ki.
Pokorni Zoltán, XII. kerületi polgármester ünnepi beszédében azt mondta: Kós Károly tiszteletreméltó döntéseket hozott embert próbálóan nehéz időkben, és hihetetlenül sokat vállalt a soknemzetiségű Erdély remélt felemelkedéséért, társadalmi békéjének létrehozásáért. Nem rajta múlott, hogy az általa kitűzött célok megvalósulása még most is várat magára – mutatott rá a kormánypárti politikus.
Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotása az erdélyi építészt egy íróasztal mögött ülve ábrázolja a hegyvidéki Temes lépcsőnél, a Kós Károly nevét viselő, 102 éves oktatási intézmény mellett.
Emlékkonferenciát szerveztek
Ugyancsak Kós Károly tiszteletére rendezett emlékkonferenciát tegnap a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Építőművészeti Tagozata a budapesti Duna Palotában. Olyan történelmi időket élünk, amelyek követendő példákat követelnek – mondta a konferenciát megnyitó beszédében Fekete György, az MMA elnöke. Kós Károly tevékenységét a konferencián többek között Pomogáts Béla irodalomtörténész, Anthony Gall építész, Kötő József színháztörténész mutatta be, grafikai és könyvművészetéről Sas Péter művelődéstörténész, építőművészetének hatásáról Csernyus Lőrinc építész, publicisztikájáról pedig Szabó Zsolt sajtótörténész tartott előadást. A Kós Károly Egyesülés tevékenységét Zsigmond László építész, a Kós Károly Egyesülés igazgatója, míg Kós Károly prózaírói munkásságát Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus mutatta be a hallgatóságnak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. október 7.

Emlékműveket a közterekre!
Örömmel értesültem a Székely Hadosztálynak állított emlékműről. A szoborkompozíció a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület megrendelésére, sepsibükszádi kőtömbökből készült, és a csíksomlyói Fodor-ház udvarán kapott helyet. Jó választásnak tűnik a kegytemplom szomszédsága, hiszen idővel ez is zarándokhely lesz.
Az ünnepi beszédekből egy gondolatot ajánlanék az olvasók figyelmébe: ez a hagyaték ránk nézve kötelesség, szolgálatba állít és megtanít a küzdelemre. Az emlékmű felirata a végveszélyben is cselekvőképes hazaszeretetet dicséri. Maradna örök jele annak, hogy a szabad székely nép soha nem hajtott fejet nyomorító idegen hatalmak előtt!
Örömömbe kis üröm is vegyült, hiszen emlékszem arra, hogy Nagybaczoni Zsigmond László – akinek a Háromszékben is jelentek meg tanulságos írásai – még 90 éves korában is mennyire küzdött egy hasonló emlékmű erdővidéki megvalósításáért. Sajnos, lelkes munkáját senki sem folytatta, elmúlásával leállt a jóindulatú kezdeményezés, pedig mennyi szervezetünk, egyesületünk, alapítványunk van, amelyek közös célért küzdenek, csak éppen hiányzik köztük az egyetértés... Talán majd az új képviselőktől segítséget kapnak, ha felhagynak az elődök sunyításával, és akkor ezek az emlékművek – Nyirő József és Wass Albert szobrainak társaságában – az udvarokból, templomkertekből kiköltözhetnek a zászlóinkkal feldíszített terekre.
Tölgyes Lajos, Brassó Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998